Pascal(e), mint tudjuk, egy teknős. De nem egy átlagos teknős, nem ahogy gondoljátok, hogy elkezdek blogot írni egy ékszerteknőssel... Nekem egy Franciaországból származó, kemény kalapos teknősöm van. Na jó, a felnőttek ezt "sisak teknős"-nek hívják. Szerintem a kemény kalap viccesebb :)
Ennek a teknősnek az a jellegzetessége, hogy a pofija úgy tűnik, mintha mindig mosolyogna. Olyan furcsa, mintha népi rajz lenne, ahogy mindig mosolyog. Ráadásul ez egy víziteknős, sőt ami nagyon érdekes benne: képzeljétek, hogy hiába él vízben, de tüdővel lélegzik ezért mindig feljön a víz tetejére levegőt venni. Úgy tűnik ennél a teknősnél, mintha behúzná magát teljesen a páncéljába, de közben csak a négy végtagját húzza be, a fejét nem, csak a nyakát fordítja el.
Pascal(e) nagyon jó fej, és a barátom. De az akvárium vizének takarítását senkinek sem kívánom, brrr....
Dodó, a büszke víziteknős tulajdonos (és Pascal(e), aki most csak jóváhagyta a szöveget)
